Miért?

14.Fejezet

El sem hiszem hogy ezt tették velem!Mégis mit csináltam hogy ezt érdemeltem?-Zayn

Nina szemszöge:

Miért?Ez az első kérdés ami vezérelt saját magamhoz.Miért?Azt hiszem ez egy olyan kérdés amit egy nap számtalanszor felteszünk akár az életnek akár egy barátnak ismerősnek vagy éppen saját magunknak.Miért vagyok én itt?Most lehetnék az árvaházba vagy az utcán ahol talán pénzt dobálhatnának az emberek vagy lenéző pillantásokat küldözhetnének ehelyett itt vagyok egy dús gazdag fiú bandánál.Naponta váltogathatnám a cipőimet egy millió ruha közül választhatnék de nem teszem.Nem teszem mert nekem ők nem azért vannak.Családanya vagyok.Nem mutathatok rossz példát Lexának és én mégis ezt teszem. 
Miért? Miért teszem ezt?Miért nem vagyok vele többet?
A válasz egyszerű azt hiszem.Tudom hogy engem és Zaynt nem teljesen de nagy részben Lexa az aki összeköt. Félre értés ne essék nagyon szeretem Zaynt de tudom hogy ha nem vagyok vele akkor Louisal lehetek.

Miért?Miért szeretnék én Louissal lenni?A válasz már sokkal inkább nehezebb.Vágyódom Louis után.A csókjára az érintésére rá.Azt hiszem hogy szeretem.De Zaynt is.De mintha Louist jobban.
De miért?Miért történik ez velem?Megválaszolatlan kérdés.
-Mi nyomja a kicsi szívecskéjét az én egyetlen drága Ninuskámnak?-kérdezte Niall miközben leült mellém a kanapéra.
-Niall én annyira hülye vagyok!-kezdtem nyafogni miközben fejemet a mellkasába döntöttem.
-Mondj újdonságot Ninácska.-kezdett el nevetni mire én szúrós pillantásokkal jutalmaztam.
-Ne Niall!Lécci!Ez most komoly!
-Jól van,jól van bocsi.És amúgy mond csak mióta kavarsz te Louissal?
-M-mi??-dadogtam elhajolva tőle.-É-én nem kavarok vele!-na igen az első dolog a tagadás.
-Nina!Megbeszéltük hogy soha nem hazudunk egymásnak.-jelentette ki határozottan én meg elkeseredtem hogy hogy lehettem ilyen hülye hogy a második bátyámnak hazudni merek.
-É-én nem akartam csak.. sa-sajnálom!-dadogtam és sírva felrohantam egészen az első szobáig ami nem is lehetett másé mint az akiébe pont nem akartam bemenni.
-Nina mi a gond?-kérdezte aggódva amint meglátta hogy sírok.
-Mi?Ja,semmi.Tényleg!Csak bele ment valami a szemembe.-használtam az ősrégi és egyben legszarabb kifogást.
-Hát elég sok valami mehetett bele ha így sírsz!-kezdett el poénkodni ami nekem is mosolyt csalt az arcomra.
-Na gyere ide és meséld el szépen mi a gond.-mondta majd kitátotta a kezét.
-Hát tudod van  Zayn meg   Louis.-kezdtem el mesélni de közbe vágott.
-Tudom!Azt hiszem elég régóta ismerem őket.-kezdett imét poénkodni de amint meglátta komor arckifejezésem ő is áttért egy komolyabbra és figyelmesen hallgatott.
-És az van hogy ugye Zayn a pasim már lassan 4 éve de közben Louis is hódit.De nem volt eddig semmi.-mondtam és megint a sírás kerülgetett.
-Mi az hogy eddig?-kérdezte a bátyám szigorúan.
-Hát mostanában kicsit összemelegedtem Louisal .Olyannyira hogy majdnem már vetkőztetni kezdett.-mondtam és szégyenemben lehajtottam a fejem.-És azt hiszem Louist jobban szeretem mint Zaynt.-nyögtem ki mire Harrynek elkerekedtek a szemei.
-Az nem lehet!Biztos csak vágysz rá!-mondta egy heves fejrázás kíséretében.
-Nem Harry!Szeretem őt! Nagyon!Ebben biztos vagyok! 100%!-mondtam ellent Harrynek.
-El kell mondanod Zaynnek!-mondta ki azt amitől talán a legjobban féltem.
-Nem!-vágtam rá egyből!
-Ne akard hogy én mondjam el!-fenyegetett meg.
-Jó-jó még ma elmondom neki!-sóhajtottam és fejemet Harry vállába fúrtam.-Köszönöm!-suttogtam és felálltam.
Ki felé menet ahogy a szoba ajtót kinyitottam Louist csaptam arcba.Gyorsan becsaptam az ajtót és Louhoz rohantam.
-Jézusom jól vagy?Ne haragudj én én nem akartam csak tudod izé hát pont jöttem és.. akkor te meg az ajtó és hát...-beszéltem össze vissza de Louis egy csókkal félbeszakított.
-Nyugi.Nincs semmi baj!-mondta majd a szobája felé kezdett húzni amit igazán nem bántam.
A szobájába érve Lou nem tétlenkedett egyből a falnak nyomott ám most sokkal gyengédebben mint délelőtt.
Heves csókolózásba kezdtünk amit úgy tűnik egyikőnk se bánt.Hirtelen nem éreztem a lábam alatt a talajt mert Louis derekán volt körbe kulcsolva a lábam.Letett az ágyra de még mindig véletlenül sem szakítva meg a csókunkat.Nyakamat kezdte el csókokkal hinteni és én egyre jobban szorítottam magamhoz még többre vágyva.Éreztem ahogy a pólóm a földön landol így gondoltam én sem lazsálok.Gyorsan megfogtam Louis pólóját de igazán meggyűlt vele a bajom.Végül segített levenni a saját pólóját is,így már mindketten félmeztelenül feküdtünk attól eltekintve hogy rajtam még volt egy melltartó.
-Louis nem láttad ...-nyitott be Zayn de amint meglátott engem/minket be is csapta az ajtót.Rémültem néztem Louira és bólintott hogy menjek utána.
-Louis?-kérdeztem félve.
-Igen?-kérdezett vissza.
-Én veled szeretnék lenni!Szeretlek!-mondtam és megcsókoltam.
-Jól van!De én most a helyedbe mennék és megkeresném Zaynt és ezt neki is elmondanám habár így sem olt túl boldog.-mondta és fejével az ajtó felé intett.Vettem az adást és elindultam hogy beszéljek Zaynnel. Határozottan sétáltam le de amilyen határozottak voltak a lépteim olyan határozatlanok voltak a fejembe a gondolatok.Féltem hogy mit fog mondani bár még én magam sem tudtam hogy én mit fogok mondani.Lépteim közben valami keménybe ütköztem felnéztem és persze ki más állhatott ott mint Zayn?!
-Várom a magyarázatot!-mondta és a szoba felé intett hogy beszéljük meg bár azt hiszem tudta mit fogok mondani a dühös csalódott és egyben szomorú arckifejezéséből.

Sziasztok!

Sajnálom hogy ilyen sokat késtem!Nincs mentségem csak a nyár de nem lehet mindig az!Tényleg sajnálom remélem nem haragszotok és tetszik a rész!Jó olvasást!Komizzatok!

Puszii:Bogii <33